Önlélekrajz

Pár sorban azért emlékezzünk meg arról, hogy ki ír a blogba...


Poór "Pedro" Tamás

Sorolhatom hogy miért, és hogyan keveredtem ide, de feleslegesnek gondolom. Pár éve már futott a blogom hasonló néven, de mostanra úgy döntöttem, hogy erőteljes koncepcióváltásnak kell következnie és itt vagyok, írok nektek néha egy kicsit, mindenről ami futball.

Hogy honnan is jöttem?

Fiatalon azt mondták rólam, ösztönös tehetség vagyok, de sajnos minden más előrébb volt, mint az edzésmunka, elbuliztam azt az időszakot amikor valami jó dolog is kikerekedhetett volna a sztoriból. Hiába voltam ott a korosztályom legjobbjai között, egyszerűen hagytam, hogy elússzon a hajó és végül a megyei osztályokban kötöttem ki, ahol magamhoz ölelve a falusi kis csapatok hangulatát, tudtam szeretni a labdarúgást minden vele járó dologgal együtt a 15 fős lelkes szurkolótábortól kezdve a mérkőzés utáni pörköltfőzésig. Olyannyira sikerült beleszerelmesednem a közegbe, hogy úgy döntöttem a Football Manager sorozatban szerzett tapasztalataimat megpróbálom átkonvertálni a valóságba. A már megszűnt ex-csapatom indulási jogát megszereztem és megcsináltam a saját futballcsapatomat. Nem volt egyszerű, de sikerült és lettem mindenféle papír nélkül az ország egyik legfiatalabb vezetőedzője 23 évesen. Bár a sikerek elmaradtak és sajnos rá kellett jönnöm, hogy saját pálya és pénz nélkül nehéz végbevinni a nagy terveket, az itt eltöltött egy év sok dologra megtanított. Ezt követően új régi-csapat következett és visszaigazoltam oda, ahol anno 16 évesen az első felnőtt bajnoki mérkőzésemen szerepelhettem és visszavonulásomig ott is maradtam. Természetesen eléggé összesűrítettem nektek ezt a történetet, hiszen azért útközben hosszabb-rövidebb ideig megfordultam jópár csapatban. Az edzői szárnypróbálgatások sem értek itt véget, hiszen egy fél évet töltöttem amolyan gyakornokként a PVSK Női csapatánál segédedzőként, de sajnos ez a kapcsolat nem tartott túl sokáig, hiszen a vezetőedzővel nem igazán voltunk egy hullámhosszon, tanulni mentem, de inkább csak a hibákat láthattam meg, amiket nem szabad elkövetni. Persze ez is nézőpont kérdése, hiszen itt is tanultam, méghozzá nem is keveset. A nagypályás edzőkarrier mellett amolyan mellékszálként volt egy kispályás/strandfoci csapatom is, amellyel 1860 Kisfröccs néven riogattuk az ellenfeleket 20 éven keresztül, sőt ezt évente 1-2 alkalommal a mai napig tesszük. Most sorolhatnám a sikereket, mert itt elég hosszú szerencsére a lista mind futsalban, mind kispályás fociban, mind strandfociban, de amire a legbüszkébb vagyok, hogy bevezettem a koedukált csapatok szerepeltetését, hiszen a Kisfröccsben mindig, minden egyes tornán játszott nálunk legalább egy-egy lány is. Ennek több oka is volt, de erről majd egy későbbi posztban biztosan írni fogok. A labdarúgó karrierem aktív játékosként azt hiszem kimondható hogy véget ért (bár még csak a 33. évemet taposom, szóval még bármi lehet), de megtaláltam magamnak egy új világot, ahol nem lehet kiöregedni, ez pedig az e-sport és a virtuális labdarúgás. Bár hobby-ként indult, de ez is kinőtte magát és elsőként mondhattam el magamról, hogy Magyarországon egy valódi sportklub szerződéses virtuális sportolója voltam (MTK). Azóta itt is történt nagyon sok minden. Szereztem több érmet a magyar bajnokságban csapatvezetőként/játékosként. Lettem a magyar bajnokság gólpassz-királya, lettem a világbajnoki selejtezők ezüstcipőse, elmondhatom magamról, hogy szövetségi kapitányként és játékosként Európa Bajnoki és Világbajnoki negyeddöntőig vezettem a Magyar Válogatottat.
Egyszóval kiteljesedtem és végbevihettem azt, amit a fiatalkori vakságom és linkségem miatt a valódi pályán nem tudtam.

Most pedig itt vagyok és megpróbálom a tapasztalataimmal karöltve megírni a frankót. Mindenkinek, mindenről, a virtuális futballról...